IDÉZETEK VERSEK TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK

 Az erdő fohásza 


Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! 


Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, 


Én vagyok tornácod barátságos fedele 


melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől 


és gyümölcsöm oltja szomjadat. 

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, 


Én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel, 


a deszka, amelyből csónakodat építed. 


Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája... 


….koporsód fedele. 


Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: 


Ne bánts! 


Lehoczky János: 

 

A VIZEK FOHÁSZA 


Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével 

vigyázz reám! 

Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben, 

én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után. 

Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet, 

habjaim tánca bűvöli tekintetedet. 

Poros gúnyádat tisztítom, 

egészséged őrzöm. 

Szépítelek, gyógyítalak, 

üdítelek, vidítalak. 

Erőmmel hajtod gépedet, malmodat. 

Tartom csónakodat, hordozom hajódat. 

Általam sarjad vetésed, 

én küldök termékeny esőt 

szikkadt kertjeidre. 

Ott búvom édes gyümölcseidben, 

a nádasok illatában rejtezem, 

barlangok mélyén, erdők rejtekén, 

sziklák között, csúcsok fölött, 

posványban, sodrásban, 

rám találsz. 

Az élet bárkáit ringatom. 

Otthonaként velem érez megannyi lény, 

úszó, lebegő állat, lengedező növény. 

Kusza hínár, tündérlő virág, 

meglepő, eleven vízivilág. 

Remélő ikra, játszi poronty, 

leső harcsa, óvatos nyurga ponty. 

Bölcső vagyok, 

folytonos születés csöndes színpada. 

Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja. 

Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe. 

Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye. 

Szelíd forrásként becézhetsz, 

érként, patakként kedvelhetsz, 

folyamként köszönthetsz. 

Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban, 

üdvözölsz berekben, limányban, 

lidérces lápon, keserű mocsárban. 

Csepp vagyok és óceán. 

Tomboló vihar és szivárvány, 

búvópatak és szökőár, 

felhő és kút. 

Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág, 

mint lenge hópehely, tréfás jégvirág, 

illanó pára, gomolygó zivatar. 

Vízesés robaja, hullám moraja, 

cseppkő csöppenése, veder csobbanása, 

eső koppanása, véred dobbanása. 

Kék vagyok, mint a tenger, 

fénylő, mint a csermely, 

szőke, mint a folyó, 

zöld, mint a tó, 

fehér, mint a hó. 

Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni! 

Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni! 

Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni! 

Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni! 

Buborék vagyok, tajték vagyok, 

szeretned kell! 

Hűsítő korsó vagyok, 

heves zuhany vagyok, 

élvezned kell! 

Tükör vagyok, arcod vagyok. 

Hullám és híd, part és a víz. 

Erő és báj, folyó és táj, 

úszás és merülés, 

áldás és könyörgés, 

értened kell! 

Víz vagyok. 

Őrizned kell! 

 

HEGYEK FOHÁSZA 


Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám! 

Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed, 

szobraidat faragod. 

Én vagyok az út vándorlépteid alatt. 

Napsütötte lankáimon megpihenve 

hegy-völgyeim látványa nyugtat, 

bérceimre hágván feltárul a szemhatár. 

Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat, 

Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak 

Rengetegeim vadak tanyája 

Szurdokaim titkait előtted felfedem 

ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz. 

Hozzám menekülsz, 

ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol. 

Mélységeim kincseket rejtenek, 

Szenem fűti kohóidat, 

érceimből fémeket olvaszthatsz. 

Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak 

derült nyáréjszakákon 

eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről. 

Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj! 

Megóvlak, ha méltó vagy reá! 

 

vissza a címoldalra





E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


tudom-szabad.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!